Habár a Ferencváros női kézilabdacsapatának két ásza, Kirsner Erika és Tóth Tímea nyártól az osztrák Hypo Niederösterreich játékosaként keres új kihívásokat, a balátlövő és balszélső egyelőre kiélvezi a frissen szerzett bajnoki cím minden örömét. A lányokkal felelevenítettük az elmúlt hetek fordulatos történéseit, s eközben megtudtuk többek között azt is, hogy Erának hogyan sikerült a Győr elleni aranycsatában felülmúlnia önmagát, s hogy Sopi miért akarta annyira elénekelni az alkalmi pódiumként szolgáló szűriasztalon a „We Are The Champoins”-t.

A sportág berkein belül nagy port kavart a bajnoki finálévá előlépett Fradi – Győr találkozó eredménye. Tulajdonképpen az ETO vesztette el, vagy a Ferencváros nyerte meg az aranyérmet?

Tóth Tímea: Szerintem is – is. A Fradi összességében egész évben jól teljesített – ezt jelzi az is, hogy alapszakasz elsők voltunk -, és szerintem ennek a produkciónak köszönhetjük a bajnoki címet. Ami a Győrt illeti: azt hiszem, önhibája miatt vesztette el a bajnokságot és nem feltétlenül az utolsó meccsen.  Egy ilyen erős csapatnak nem lett volna szabad hibáznia például a Cornexi ellen. Mindenestre hálásak lehetünk nekik, hogy a bajnokság végkimenetele az utolsó pillanatig nyitott volt, és nálunk dőlhetett el. Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy a Fradi élni tudott ezzel a lehetőséggel.

Izgalmasabb forgatókönyvet elképzelni sem lehet. A rájátszásban hol a Győr, hol pedig a Fradi tűnt az esélyes befutónak.

Kirsner Erika: Ez a csapat a rájátszásban folyamatosan felülmúlta önmagát, és ez a döntő találkozóra fokozottan igaz volt. Amikor kikaptunk a Fehérvártól, sokan leírtak bennünket, s mi is úgy gondoltuk, már nem lehetünk bajnokok. Így a nagy teher lehullott rólunk, és nyerni tudtunk Dunaújvárosban, s miközben a Győr kikapott a Cornexitől, újra visszajött a remény, és ez nagy lökést adott a csapatnak. Ekkor már úgy gondoltuk, nem szalasztjuk el többé az esélyt, és meg fogjuk csinálni!  Nagy örömet jelentett, hogy a csapat nem ásta el magát abba a gödörbe, amelybe beleesett; ennek ellenére nem aranyról álmodoztunk, hanem mindig csak egy lépcsővel szerettünk volna feljebb lépni. S az újabb lehetőség küszöbén a korábban tőlünk elpártolt emberek is visszatértek mellénk. Köszönjük azoknak, akik végig kitartottak mellettünk, nélkülük nem sikerülhetett volna.

A”bajnoki fináléban” mi döntött a Fradi javára?

Tóth Tímea: A szezon egészében a csapat erősség volt a nagyon erős kezdő sorunk, amely, ha úgy játszik, hogy nem kell hozzányúlni, bármelyik ellenféllel szemben esélyesként veszi fel a harcot. A Győr ellen pedig az is plusz volt a javunkra, hogy mindenki, aki pályára lépett, hozzá tudott tenni a mérkőzéshez.

Kirsner Erika: Emellett a győzelmünk leginkább a hit diadala volt. A döntő napján egyetlen pillanatig sem hittük el, hogy nem lehetünk bajnokok. Még akkor sem törtünk meg, amikor az ETO hat góllal vezetett.

A diadal után jöhetett a mámoros ünneplés. Hogyan éltétek meg a káprázatos Fiestát belülről?

Tóth Tímea: Én elég nehezen. A lefújás után jó félórára volt szükségem ahhoz, hogy úgy érezzem, már jól vagyok. A hatalmas ünneplésben azt hittem, összesem. Alig érzékeltem a dolgokat, láttam, hogy az emberek jöttek, éreztem, hogy felemeltek – hozzá teszem, alig bírtak el -, de az eksztázisban azt sem tudtam, hol vagyok. Ez a legszebb egy sportoló életében, ha ilyen körülmények közt tud elbúcsúzni egy csapattól. Ennél többet nem tudhat, nem akarhat.

Kirsner Erika: A győzelem után átélt eufórikus érzéshez csak egy Bajnoki Ligája – győzelem lenne fogható, semmi más. A Ferencvárosnál eltöltött éveimre ez a bajnoki cím tette fel a koronát, nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen sikerrel zárhattam le ezt a korszakot. Egyébként már a találkozó elején is tele voltam érzelmekkel. Amikor kifutottunk a pályára, kicsit aggódtam, hogy fogom és ezt lelkileg bírni, nem fogok – e összeroppanni a teher alatt.

Kicsit el is bőgtem magam, de két – három perc alatt túlestem az érzékenyülésen, és már csak arra koncentráltam, hogy itt ez a mérkőzés, amelyet meg kell nyerni. Azzal nyugtatgattam magam, hogy ráérek utána bőgni.

Kézilabdás körökben ismert, hogy kiváló énekhangod van, amelyet ezúttal is megcsillogtattál., amikor a győzelmi emelvényként szolgáló zsűriasztalra pattanva szólóztad a Queen együttes We Are The Champions című örökzöldjét. Nagyon profinak tűnt az előadás; csak nem gyakoroltad otthon a tükör előtt?

Tóth Tímea: Nem gyakoroltam, de valóban van előzménye a szereplésemnek. A mi meccsünk előtti napon nyerte meg a Fradi férficsapata az NB/B Keleti csoportjában a bajnokságot, s az egy gólos sikerük után lejátszották a fiúknak az említett számot. Én ott ültem a lelátón, s miközben borsozott a hátam, arra gondoltam, másnap nekünk is elég az egyetlen gólos győzelem, s mi is meghallgathatjuk. Nagyon át akartam élni ezt az érzést, és szerencsére megadatott.

Készültetek valamilyen győzelmi koreográfiával?

Kirsner Erika: Ha úgy érted, nem gondolkodtunk előre semmiféle nagy ünnepségben. Nem vette volna jól ki magát egy előre beharangozott „Bajnok lesz a Ferencváros” – buli előkészítése. Csupán egy éttermet foglaltunk le, úgy beszéltük meg, bármi történik a meccsen, összejövünk utána. Annál jobban esett az „ereszd el a hajamat” – parti, amely végül Németh András házban fejeződött be.

A szép és diadalmas búcsú megvolt a Ferencvárostól. Hogyan tovább?

Tóth Tímea: Nagyon jó érzés győzelemmel búcsúzni, ugyanakkor nagyon nehéz is. De ezt a döntés meg kellett hozni. Mindenki tudja, hogy anyagi problémák állnak ennek a hátterében, és sajnos nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben ezek megoldódnának. Sajnálom, hogy a szponzorok tavaly az EHF- kupa – győzelem után sem láttak ebben a csapatban fantáziát. Szerintem a játékosok nem tudnak többet tenni egy klub sikeréért, mint, hogy győztesek lesznek. S hogyan tovább? Miután az osztrák bajnokság nem túl acélos, új célkitűzést kell keresnünk, ami egyértelműen a Bajnokok ligája szereplés lesz. Ausztriában biztos nem lesz részünk ilyen komoly bajnoki csatákban, és ünneplésben- azt hiszem: már előre osztrák bajnoknak mondhatjuk magunkat. Ott voltunk a neves csapat bajnoki címének ünneplésénél, megközelítőleg sem volt ilyen, mint az itteni. Ez nagyon fog hiányozni! Tisztában vagyok vele, hogy ilyen szurkolótáboriunk sehol máshol nem lesz. Nagyon sajnálom, hogy itt kell hagynom ezt a közönséget, amelytől oly sok szeretett kaptam az évek során, s amelynek tagjait én is viszontszeretem. És titokban azt remélem, hogy a BL meccseken nagyon sok Fradisát fogok majd látni a lelátón, a korábbi Hypo elleni mérkőzéseken jól beállt szélső szektor Fradi -. Szektor lesz majd. Nem szeretnék végérvényesen elszakadni sem a Fradi – szurkolótábortól, sem pedig az együttestől. Ha tehetem, hazautazom majd, és kint leszek a Népligetben a lányok meccsein. Abban bízom, hogy két év múlva szükség lesz rám a Ferencvárosnak és tudok még zöld – fehér mezben játszani.